Ádám Veronika

Ádám Veronika 1969-ben látta meg a napvilágot Rimaszombatban. Születése óta Almágyban él. Az általános iskolában Ádám Zita tanítónőnek köszönhetően megszerette a magyar irodalmat és megtanulta értékelni a magyar kultúrát, gyökereink ismeretének fontosságát. Soha nem jutott eszébe elhagyni a szülőföldet, hisz csak itt lehet igazán önmaga.

A tornaljai mezőgazdasági középiskolát, amelynek könyvelői szakán végzett, a megfelelő szaktudás átadása mellett a magyarság szellemiségének ápolása is jellemezte. Ebben az időszakban nagyon sok vers- és prózamondó versenyen vett részt, a kassai Kazinczy-napokon pedig újságírói díjban részesült. Akkoriban úgy gondolta, irodalommal, történelemmel, tehát a magyar nemzetiségével összefüggő pálya vár rá. A  sorsa másképp alakult, húsz évig a banki szektorban dolgozott. Szerette a munkáját, de gondolatai másfelé jártak. Szerette volna a környezete szokásait, a magyar hagyományokat népszerűsíteni és átadni a fiataloknak: „A megoldás az orrom előtt volt. Nagyon szerettem alkotni, már gyerekkoromban is sokszor díszítettem a ruháimat hímzéssekkel, mindig is tetszettek a színes virágok. Ezekben a munkálatokban lelkes segítőre találtam az édesanyámban. A hímzés és a kézimunka szeretetét neki köszönhetem, tőle tanultam mindent. A hímzést, kötést, varrást, kreativitást és szépérzéket. Innen már egyszerű volt megfogalmazni mit is szeretnék csinálni és miért. A hímzésen keresztül szeretném megmutatni, kifejezni, hogy mennyire gazdag, mennyire szép, mennyire viselhető, szerethető, egyedi és igényes a magyar népi hímzés.”

Eldöntötte, hogy napi szinten a magyar népi hímzéssel szeretne foglalkozni. 2015. január 1-én egyéni vállalkozást indított Angel Art néven, amit ma már  csak Angyalműhelyként emlegetnek. Kezdetben a kalocsai virágok motívumrendszeréhez nyúlt, majd a matyó hímzés elemeit mutatta meg a munkáiban. Az idő előrehaladtával azonban egyre jobban érdekelte a palóc és a  gömöri minták története, formája. Ma már a világ minden táján megjelennek a munkái. Felvidéki óra ketyeg Ausztráliában, matyó óra mutatja az időt Isztambulban, népi hímzésű pólói, blúzai kedvesek Angliában, Svédországban, Amerikában, Kanadában, Mexicóban. Saját tervezésű termékei, a nemzeti színekben pompázó kalocsai mintákból alkotott „magyar kéz” és „magyar gitár” is nagyon népszerűek.

Célja, hogy a népi hímzést kicsit újra gondolva megjelenítse a napi viseletben, hogy viselhetővé, népszerűvé tegye a mai modern ruhadarabokon. Ezért azon dolgozik, hogy a fiatalabb korosztály is megismerhesse ezeket a motívumokat, ezzel is erősödjön bennük a nemzeti identitástudat. Szeretné látni, hogy a fiatalok szeretik, tovább viszik, büszkén viselik elődeik hímzésmintáit.

„Úgy érzem fontos és kötelességünk is, hogy folyamatosan fenn tartsuk őseink hagyományait, szokásait és kultúráját. Ebben a tarka világban, ahol több ezer kilométert órák alatt meg lehet tenni, ahol pár nap alatt különböző kultúrákba, országokba, emberek közé lehet kerülni, nagyon fontos, hogy tudjuk és megmutassuk, hová tartozunk. Gyökér nélkül gyenge még egy fűszál is, nemhogy egy ember. Ebben a szellemben készítem a palóc mintás ruhadarabokat, tarisznyákat és használati tárgyakat, amelyek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.”

Távlati céljai között szerepel:
– további palóc minták kutatása és felfedezése, valamint ezek beiktatása a munkáiba,
– olyan használati tárgyak készítése, amelyek igényes kiegészítői lehetnek minden háztartásnak,
– megismerni a gömöri hímzés technikáját, mert helyileg ez áll a legközelebb kulturális örökségünkhöz,
– egy palóc viseletekből álló kollekció megalkotása, ahol a régi viseleteket modernebb szabásformában mutatná be, ragaszkodva a minták eredetiségéhez,
– végül a megszerzett tudását szívesen átadná  a gyerekeknek iskolai szakkörökön vagy más rendezvényeken keresztül.