Majoros Jácint
Családi méhészetünk gyökerei mintegy 150 évre vezethetőek vissza. Az 1902-ben született dédapám, Viczén Ignác édesapjától sajátította el a kasos méhészkedés rejtelmeit, a méhek szeretetét. Én nagyszüleim révén kerültem kapcsolatba a méhekkel, nagyapám, Viczén István, aki elismert méhész szakoktató volt, teremtette meg a mai méhészetünk alapjait. Gyerekkoromtól...megnyit →
Családi méhészetünk gyökerei mintegy 150 évre vezethetőek vissza. Az 1902-ben született dédapám, Viczén Ignác édesapjától sajátította el a kasos méhészkedés rejtelmeit, a méhek szeretetét. Én nagyszüleim révén kerültem kapcsolatba a méhekkel, nagyapám, Viczén István, aki elismert méhész szakoktató volt, teremtette meg a mai méhészetünk alapjait. Gyerekkoromtól...megnyit →
Részletek
majoros-jacint-mehesz-2
Családi méhészetünk gyökerei mintegy 150 évre vezethetőek vissza. Az 1902-ben született dédapám, Viczén Ignác édesapjától sajátította el a kasos méhészkedés rejtelmeit, a méhek szeretetét. Én nagyszüleim révén kerültem kapcsolatba a méhekkel, nagyapám, Viczén István, aki elismert méhész szakoktató volt, teremtette meg a mai méhészetünk alapjait. Gyerekkoromtól látogatója voltam a családi méhészetnek, s próbáltam elsajátítani e csodálatos tudomány különféle nehézségeit. Jó pár éve már, hogy igyekszem a legmagasabb szinten végezni e tevékenységet, amelynek eredménye egy több telephelyből álló, közel kétszáz méhcsaláddal rendelkező farm kiépítése.
Ma már korszerű technológiával termelünk fajtamézeket, és állítunk elő különböző kézműves és gyógyító termékeket.
2012-ben megkaptuk a „Kiváló Szlovák méz” termékvédjegy használatát, amelyet 2014-ben a Gömöri regionális termékvédjegy használatának megszerzése követett.
Lukács János
1952-ben születtem, aktívan szobrászattal néhány éve foglalkozom. Emlékművek építésével a kilencvenes évek elejétől. A művészettel gyerekkorom óta kapcsolatban vagyok szüleim által. Édesapám szintén szobrászkodott, amikor ideje engedte. A szobrászat alapjait tőle sajátítottam el beleértve az öntéstechnikákat is. Gyerekkoromban gyakran megfordultam Löffler Béla szobrászművész alkotóműhelyében,...megnyit →
1952-ben születtem, aktívan szobrászattal néhány éve foglalkozom. Emlékművek építésével a kilencvenes évek elejétől. A művészettel gyerekkorom óta kapcsolatban vagyok szüleim által. Édesapám szintén szobrászkodott, amikor ideje engedte. A szobrászat alapjait tőle sajátítottam el beleértve az öntéstechnikákat is. Gyerekkoromban gyakran megfordultam Löffler Béla szobrászművész alkotóműhelyében,...megnyit →
Részletek
15338826_1340847055934453_8865121867130924186_n
1952-ben születtem, aktívan szobrászattal néhány éve foglalkozom. Emlékművek építésével a kilencvenes évek elejétől. A művészettel gyerekkorom óta kapcsolatban vagyok szüleim által. Édesapám szintén szobrászkodott, amikor ideje engedte.
A szobrászat alapjait tőle sajátítottam el beleértve az öntéstechnikákat is. Gyerekkoromban gyakran megfordultam Löffler Béla szobrászművész alkotóműhelyében, mivel édesapám személyes jó barátja volt. Ennek ellenére megtagadta, hogy tanítson engemet.
A rajzolás örömét édesanyámnak köszönhetem, aki rengeteget festett. Eljártam vele a rajzkörre, ami az ötvenes években működött Dr. Szamuelisz festő vezetésével, Szepsiben. Az alkotókészségemet először a kőfaragó szakmámmal kapcsolatban kezdtem használni. Ezek főleg a háborús emlékművek voltak mint pl. a komáróci, somodi, vendégi, horváti, buzitai stb. emlékművek.
Az első köztéri szoborportréval kombinált emléktáblám Rácz Olivér író és költő emlékére készült, a Kassai Márai Sándor általános és középiskola falán látható.
Szintén szoborportré és emléktábla a Szepsi Csemadok felkérésére készült. Ez a Fábry Zoltán emlékmű Csemadok Szepsi székházfalát díszíti.
Palencsár Magdolna
Restén születtem 1950-ben és 1973 óta Csécsben lakom. Már gyermekkoromban vonzalmat éreztem a szobrászat iránt, talán azért is, mert az első babám egy faszobor volt, amit édesapám készített nekünk, lánytestvéreknek. Azonkívül lehetőségem volt többször ellátogatni Löffler Béla, kassai szobrász alkotóműhelyébe, aki a családunk barátja...megnyit →
Restén születtem 1950-ben és 1973 óta Csécsben lakom. Már gyermekkoromban vonzalmat éreztem a szobrászat iránt, talán azért is, mert az első babám egy faszobor volt, amit édesapám készített nekünk, lánytestvéreknek. Azonkívül lehetőségem volt többször ellátogatni Löffler Béla, kassai szobrász alkotóműhelyébe, aki a családunk barátja...megnyit →
Részletek
palencsar-magdolna-1
Restén születtem 1950-ben és 1973 óta Csécsben lakom. Már gyermekkoromban vonzalmat éreztem a szobrászat iránt, talán azért is, mert az első babám egy faszobor volt, amit édesapám készített nekünk, lánytestvéreknek. Azonkívül lehetőségem volt többször ellátogatni Löffler Béla, kassai szobrász alkotóműhelyébe, aki a családunk barátja volt, és ahol közelebbről is megismerkedtem Béla bácsi munkásságával. Az ő szobrászművei is vágyat ébresztettek bennem, hogy egyszer majd én is szobrászattal foglalkozzak.
Az első eredményeket mégis 50 éves koromban értem el, amikor a fiam megajándékozott egy faragókészlettel. Főleg szobrokat és domborműveket készítek. Az első kültéri szobrom a szülőfalumban, Restén van felállítva.
2006-tól tagja vagyok a Gömöri Kézművesek Társulásának.
Borsodi Valéria
Részletek
borsodi-valeria-kosarfono-2
A kosárfonást 2001-2003-ban tanultam Budapesten az akkori Esély Alapítvány Kézműves és Szolgáltató Szakiskola kosárfonó műhelyében. 2002-től a Gömöri Kézművesek Társulása tagjaként tevékenykedem. Kézműves gyerektáborokat, kézműves vásárokat, játszóházakat, felnőttképzéseket szervezünk.
Rigó Béla
1974. április 17-én, Losoncon, egy felvidéki magyar család gyermekeként láttam meg a napvilágot. Még nem töltöttem be a három évet, amikor szüleim elváltak, és válás után anyukám szülőfalujába, Jabloncára költöztem anyukámmal és kétéves Tamás öcsémmel. Alapfokú és középfokú iskolai tanulmányaimat magyarul Rozsnyón fejeztem be....megnyit →
1974. április 17-én, Losoncon, egy felvidéki magyar család gyermekeként láttam meg a napvilágot. Még nem töltöttem be a három évet, amikor szüleim elváltak, és válás után anyukám szülőfalujába, Jabloncára költöztem anyukámmal és kétéves Tamás öcsémmel. Alapfokú és középfokú iskolai tanulmányaimat magyarul Rozsnyón fejeztem be....megnyit →
Részletek
rigo-vojtech
1974. április 17-én, Losoncon, egy felvidéki magyar család gyermekeként láttam meg a napvilágot. Még nem töltöttem be a három évet, amikor szüleim elváltak, és válás után anyukám szülőfalujába, Jabloncára költöztem anyukámmal és kétéves Tamás öcsémmel. Alapfokú és középfokú iskolai tanulmányaimat magyarul Rozsnyón fejeztem be. A népi kézművesség első élményeit anyukám szülei mellett élhettem át. Téli estéken a kályha melege mellett nagyapám hagyományos vesszőkből kosarakat készített, nagymamám pokrócot szőtt, csuhéból (kukoricalevél) pedig táskákat, lábtörlőket font. Munkájuk közben régi emlékek, elbeszélések elevenedtek meg, melyek lassan belém ivódtak, kíváncsivá tettek. Megszerettem az egyszerű, de csodás parasztvilágot, a kézművességet, és követője lettem. Kosárfonás mellett, gyékényből és csuhéból is készítek különböző tárgyakat. Ezeknek a tárgyaknak az elkészítését tiszta kézből tanultam, így mindig ügyelek arra, hogy az elkészült munkáim a gömöri vidék egyszerű vonásait hordozzák. Használati tárgyakon kívül (szedőkosár, csuhétáska, kis tartó kosarak, alátétek, szakajtók) figurális gyermekjátékokat is készítek. Ezek legtöbbje saját kreatív ötleteimből erednek. (kígyó, gyík, madárka, pillangó, kabóca, szöcske, csiga, lovacska, pók stb.) Több, mint tizenhárom éve kézműveskedek, és gyermektáborokban oktatom a népművészet hagyományait, valamint gyűjtöm a népi történeteket, meséket. A lassan eltűnő parasztházak az átalakuló, természetességét elveszítő falucsücskök ceruzarajzaimban élnek tovább. Jelenleg a Gömöri Kézműves Társaság tagja és munkatársa vagyok, amely Várhosszúréten működik. Rendezvények, kiállítások tanúskodnak tetteinkről, akaratunkról, mellyel megőrizzük múltunk, a gömöri parasztvilág hagyatékát, munkáinak szépségét, értékét.