Bodó Sándor

A bronzöntés az első látásra lenyűgözte őt. Az első lépéseit a Boráros József műhelyben kezdte, akivel az 1980-as évek elejétől – Janka Menkynová művész ösztönzésére – az ÚĽUV részére szállított öntött ékszereket (gombokat, függőket), csengőket és harangokat. Amikor a 80-as években el kellett döntenie, hogy a bronzöntést válassza, vagy dolgozzon egy gyárban, rövid idő alatt kertjében, Pozsonyban, létrehozta saját műhelyét. Saját kemencét, öntőformákat készített, és fél év után leadta az ÚĽUV-nak (Ústredie ľudovej umeleckej výroby – Népművészeti termékek központja) harangjai első kollekcióját. Tudását az öntőmesterekkel folytatott konzultációk és a szakirodalom tanulmányozása során bővítette, de idővel a saját gyakorlata erősítette. Korábban a harangok és csörgők előállítása mellett medálok, népművészeti ruhagombok gyártásával is foglalkozott. A népi termékek készítése mellett restaurátorok és gyűjtők részére történelmi objektumok másolatait is készíti.

Bronzöntéssel 1980 óta folyamatosan foglalkozik. Mint mondja, a bronzöntés a hobbija. Reggelente csak arra várt, mikor telik le a munka, és mehet a műhelyébe. Az eszterga készítésénél testvére segített neki, a kisebb harangokat (3 kg) dolgozza fel rajta. Nagyobb harangokat is készít, amelyeknél a precíz öntésre ügyel, hogy a harang felületét csak tisztítani kelljen. A kiöntött termék felületi kezelését a legnehezebb munkának tartja.

2000-ben az ÚĽUV és a Kulturális Minisztérium közös díját – a Népművészet Mestere díjat – nyerte el.

2021-ben elhunyt.