illes-bela-1

1943. február 14-én Szímőn született, azóta is ott él. Fafaragással az 1970-es évektől foglalkozik. Kültéri szobrai, kopjafái mellett kisebb alkotásokat is készít. Több helyen volt kiállítása: Érsekújvárban, Pozsonyban, Ógyallán, Komáromban, önálló kiállítása Szímőn. Több kopjafát is faragott.

„A fával a 1970-es években kezdtem foglalkozni, gyerekkorom óta a szobrok és a festmények érdekeltek. A fa azért áll hozzám közel, mert nem kell hozzá csak a véső és faraghatok. Faragtam kőszobrot is, de többet láttam a fában. Az 1970-es években az érsekújvári járásban amatőr művészeti képzőt, iskolát szerveztek, amelyen festészettel foglalkoztam. Kicsit érdekelt, aztán rájöttem, hogy a fával a legegyszerűbb, mert hárman vagyunk összekapcsolva: a fa, meg a véső és én. Aztán megmaradtam a fánál, de csinálok gipszből is, meg festek is, de a fa a fő foglalkozásom. Míg dolgoztam, munka mellett faragtam. Ha a fa illata megfog, ott nem találsz határokat, nekifogsz, oszt csinálod.

A kopjafák úgy születtek, hogy a rendszerváltás után ezen a tájon is elkezdték őket faragni. Jött valahonnan Erdélyből, ilyen-olyan emlékezetekre. Először Kamocsára, a templomudvarba faragtam egyet. Jóformán azt sem tudtam, mi a lényege, aztán rendeltem egy könyvet magamnak, s abból jöttem rá, mit is jelentenek a kopjafába kifaragott részek. Bővebben kezdtem vele foglalkozni, mert ennek is, annak is kellett, a faluknak, megtanultam a kopjafafaragás csínját-bínját, de mára a kopjafafaragás leállt, mintha betelt volna a piac.
De vannak kisebb nagyobb műveim, mert sokan szeretnének ezt-azt faragtatni. Rájöttem, hogy amíg tele voltam energiával, jobban rá tudtam volna állni. Ma már nagyra értékelem, ha valaki egy fát kifarag, az már érték. Megéreztem a súlyát, de már nincs az az ambíció, hogy nekilássak. Ezelőtt elképzeltem a szobrot, és már faragtam is. A témáim majdnem mindig a falusi nép világából születtek. Próbálkoztam modernebbekkel is.

A faragásnál az a helyzet, ha nem olyan irányba mész, ha például neves személyeket akarsz kifaragni, akkor olyan fát kell választanod, annak a lekezelését kell megoldanod.
Aztán kezdett összejönni, műhely kellett, de csak alkalmilag faraghattam. Ma is tele van a műhelyem, de nem sokan akarnak vásárolni. Egyéni kéréseket kell kielégítenem, van, aki csak úgy el akarja vinni. Én nem azt mondom, fizesse meg, de kérdezze meg, mi az ára. Valakik csak ennyire értékelik.
Hogy mennyit kínlódok, azt nem tudja senki. Beleteszed a lelked, más meg úgy veszi, hogy a Béla megfaragta. Ma már kevés a megrendelés, mert mindjárt az árral kezdik. Amit saját magamnak faragok, azokból nem adok el. Azt nem lehet. Más, ha ajándékozom, de elprédálni nem engedem. Mindig a pénz a legrohadtabb, ha megfaragom és tetszik, elviheti, ha nem itt marad.
A fánál az a jó, mert ha valaki ad egy ötletet, megfaragom, nem kell, hogy elvigye, hagyja itt, de nekem az már egy inspiráció arra, hogy megfaraghattam, tudod?”

illes-bela-7

illes-bela-6

illes-bela-5

illes-bela-4

illes-bela-3

illes-bela-2