Illés Béla

1943. február 14-én Szímőn született, azóta is ott él. Fafaragással az 1970-es évektől foglalkozik. Kültéri szobrai, kopjafái mellett kisebb alkotásokat is készít. Több helyen volt kiállítása: Érsekújvárban, Pozsonyban, Ógyallán, Komáromban, önálló kiállítása Szímőn. Több kopjafát is faragott.

„A fával a 1970-es években kezdtem foglalkozni, gyerekkorom óta a szobrok és a festmények érdekeltek. A fa azért áll hozzám közel, mert nem kell hozzá csak a véső és faraghatok. Faragtam kőszobrot is, de többet láttam a fában. Az 1970-es években az érsekújvári járásban amatőr művészeti képzőt, iskolát szerveztek, amelyen festészettel foglalkoztam. Kicsit érdekelt, aztán rájöttem, hogy a fával a legegyszerűbb, mert hárman vagyunk összekapcsolva: a fa, meg a véső és én. Aztán megmaradtam a fánál, de csinálok gipszből is, meg festek is, de a fa a fő foglalkozásom. Míg dolgoztam, munka mellett faragtam. Ha a fa illata megfog, ott nem találsz határokat, nekifogsz, oszt csinálod.

A kopjafák úgy születtek, hogy a rendszerváltás után ezen a tájon is elkezdték őket faragni. Jött valahonnan Erdélyből, ilyen-olyan emlékezetekre. Először Kamocsára, a templomudvarba faragtam egyet. Jóformán azt sem tudtam, mi a lényege, aztán rendeltem egy könyvet magamnak, s abból jöttem rá, mit is jelentenek a kopjafába kifaragott részek. Bővebben kezdtem vele foglalkozni, mert ennek is, annak is kellett, a faluknak, megtanultam a kopjafafaragás csínját-bínját, de mára a kopjafafaragás leállt, mintha betelt volna a piac.
De vannak kisebb nagyobb műveim, mert sokan szeretnének ezt-azt faragtatni. Rájöttem, hogy amíg tele voltam energiával, jobban rá tudtam volna állni. Ma már nagyra értékelem, ha valaki egy fát kifarag, az már érték. Megéreztem a súlyát, de már nincs az az ambíció, hogy nekilássak. Ezelőtt elképzeltem a szobrot, és már faragtam is. A témáim majdnem mindig a falusi nép világából születtek. Próbálkoztam modernebbekkel is.