Rigó Béla

1974. április 17-én, Losoncon, egy felvidéki magyar család gyermekeként láttam meg a napvilágot. Még nem töltöttem be a három évet, amikor szüleim elváltak, és válás után anyukám szülőfalujába, Jabloncára költöztem anyukámmal és kétéves Tamás öcsémmel. Alapfokú és középfokú iskolai tanulmányaimat magyarul Rozsnyón fejeztem be. A népi kézművesség első élményeit anyukám szülei mellett élhettem át. Téli estéken a kályha melege mellett nagyapám hagyományos vesszőkből kosarakat készített, nagymamám pokrócot szőtt, csuhéból (kukoricalevél) pedig táskákat, lábtörlőket font. Munkájuk közben régi emlékek, elbeszélések elevenedtek meg, melyek lassan belém ivódtak, kíváncsivá tettek. Megszerettem az egyszerű, de csodás parasztvilágot, a kézművességet, és követője lettem. Kosárfonás mellett, gyékényből és csuhéból is készítek különböző tárgyakat. Ezeknek a tárgyaknak az elkészítését tiszta kézből tanultam, így mindig ügyelek arra, hogy az elkészült munkáim a gömöri vidék egyszerű vonásait hordozzák. Használati tárgyakon kívül (szedőkosár, csuhétáska, kis tartó kosarak, alátétek, szakajtók) figurális gyermekjátékokat is készítek. Ezek legtöbbje saját kreatív ötleteimből erednek. (kígyó, gyík, madárka, pillangó, kabóca, szöcske, csiga, lovacska, pók stb.) Több, mint tizenhárom éve kézműveskedek, és gyermektáborokban oktatom a népművészet hagyományait, valamint gyűjtöm a népi történeteket, meséket. A lassan eltűnő parasztházak az átalakuló, természetességét elveszítő falucsücskök ceruzarajzaimban élnek tovább. Jelenleg a Gömöri Kézműves Társaság tagja és munkatársa vagyok, amely Várhosszúréten működik. Rendezvények, kiállítások tanúskodnak tetteinkről, akaratunkról, mellyel megőrizzük múltunk, a gömöri parasztvilág hagyatékát, munkáinak szépségét, értékét.